Horvátország területének több mint tíz százaléka természetvédelmi oltalom alatt áll, ami Európa-szerte kiemelkedő arány. A nyolc nemzeti park mindegyike más arcát mutatja az országnak: a hegyvidéki karsztformáktól a tengerparti szigetvilágon át a vízesésekkel teli folyóvölgyekig.
Plitvicei-tavak Nemzeti Park
A Plitvicei-tavak Horvátország legismertebb nemzeti parkja és az UNESCO Világörökség része 1979 óta. A park 296 négyzetkilométeren terül el, és 16 tavat foglal magában, amelyeket több mint 90 vízesés köt össze. A tavakat mésztufa-vízkiválások választják el egymástól – ezek a képződmények élő folyamatban vannak, a vízben lévő algák és mohák folyamatosan építik a természetes gátakat. A tórendszer két részre oszlik: a felső tavak fenyőerdőkkel szegélyezett, csendes vízfelületei után a víz hirtelen meredek sziklákon zúdul alá az alsó tavakhoz, ahol a híres Nagy-vízesés található. A park ösvényhálózata több mint 20 kilométer hosszú, a túraútvonalakat fahidak és kilátópontok kísérik, így könnyen bejárható. A víz színe napszaktól és ásványtartalomtól függően változik: hol türkiz, hol mélykék árnyalatban ragyog. A környék éghajlata hegyvidéki, a téli fagyban a vízesések jégszobrokká merevednek, míg tavasszal a hóolvadás idején a legnagyobb a vízhozam. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park az év bármely időszakában látogathatók, és minden évszakban más természeti arcukat mutatják.
Krka Nemzeti Park
A Krka-folyó mentén fekvő nemzeti park Dalmácia belső részén, Šibenik közelében található, és a vízesések, kanyonok és történelmi kolostorok együttese miatt különleges. A park területén a Krka folyó 72 kilométeres útja során hét nagyobb vízesést hoz létre, köztük a híres Skradinski bukot, amely 17 zuhatagból áll, összesen 45 méteres szintkülönbséggel. A vízlépcsők között természetes medencék alakultak ki, amelyekben korábban fürdeni is lehetett, ma viszont a természetvédelem érdekében csak kijelölt helyekről figyelhetők meg. A parkban több mint 850 növényfajt jegyeztek fel, köztük ritka endemikus fajokat, és a folyó halállománya is kiemelkedően gazdag. A folyó középső szakaszán, egy szigeten áll a 15. századi Visovac kolostor, amelyet ma is ferences szerzetesek gondoznak. A felső folyásnál a Roski slap és a Manojlovac-vízesés szintén látványos kirándulóhelyek. A parkban kiépített tanösvények, hajókirándulások és kilátópontok segítik a látogatók tájékozódását. A Krka Nemzeti Park nemcsak természeti, hanem kulturális helyszín is, ahol a víz energiáját már a középkorban malmok és vízimalomrendszerek hasznosították.
Paklenica Nemzeti Park
A Paklenica Nemzeti Park a Velebit-hegység déli részén, a dalmát partvidék északi szakaszán terül el. A park területe 96 négyzetkilométer, központi része két mély kanyon, a Velika Paklenica és a Mala Paklenica, amelyek több száz méter magas mészkőfalakkal szegélyezettek. A terület a Dinári-hegység legjobb példája a karsztos felszínformákra: barlangok, víznyelők, források és föld alatti üregek sokasága jellemzi. A növényvilág rendkívül változatos, több mint ezer növényfaj ismert, köztük ritka endemikus hegyi virágok. A park híres hegymászó-paradicsom, különösen az Anića kuk sziklatömb, amely 400 méteres függőleges falával Európa egyik legismertebb mászóhelye. A parkban több jelzett túraútvonal vezet a Velebit főgerincére, köztük a 1757 méteres Sveto Brdo csúcsra. A karsztvidék egykor a helyi pásztorok útvonala volt, ma pedig a természetjárók egyik legkedveltebb terepe. A Paklenica barlangrendszere, különösen a Manita peć, látogatható és földtani szempontból különösen értékes, mert jól mutatja a mészkő oldódási formáit.
Brijuni Nemzeti Park
A Brijuni-szigetcsoport Isztria nyugati partján, Pulától északra fekszik, és 1983 óta nemzeti park. A tizennégy szigetből álló terület különleges ötvözete a természetnek, régészeti emlékeknek és parkosított tájaknak. A legnagyobb sziget, a Veli Brijun, már az ókorban római villáknak és halnevelő medencéknek adott otthont; ezek maradványai ma is jól láthatók. A sziget mediterrán növényzetét szándékosan formálták: egzotikus növények, cédrusok, eukaliptuszok és olajfák alkotnak rendezett, parkos környezetet. A Brijuni a 20. században Josip Broz Tito jugoszláv államfő rezidenciájaként vált ismertté, és itt fogadta számos külföldi államfőt. A szigeteken több mint 680 növény- és 250 madárfaj él, valamint szabadon sétáló dámvadak és muflonok. A területen található egy kis szafari park is, ahol a jugoszláv időkben ajándékba kapott egzotikus állatokat tartották. A Brijuni-szigetek különleges abban, hogy a történelmi örökség és a természetes élővilág szinte egyenrangúan van jelen, ezért látogatásukhoz korlátozott hajójáratok működnek a természet megóvása érdekében.
Mljet Nemzeti Park
A Mljet-sziget nyugati részét 1960-ban nyilvánították nemzeti parkká, így ez Horvátország egyik legrégebbi védett tengeri-erdős területe. A park központi elemei a két sós vizű tengeröböl, a Nagy-tó (Veliko jezero) és a Kis-tó (Malo jezero), amelyek keskeny csatornán keresztül kapcsolódnak a tengerhez. A Nagy-tó közepén fekszik a Szent Mária-sziget, rajta egy 12. századi bencés kolostorral, amely ma múzeumként és kulturális helyszínként működik. A sziget növényzete sűrű fenyőerdő, a makkiás és az örökzöld fenyő a táj domináns eleme. A park területén gazdag élővilág él: több mint 200 madárfaj fordul elő, köztük gémek, kócsagok és halászsasok. A tengeröblök vize különösen tiszta, és gyakran megfigyelhetők tengeri teknősök is. A területen kijelölt túra- és kerékpárutak, valamint csónakos kirándulások segítik a látogatást. A Mljet Nemzeti Park az Adria egyik legjobb példája a tenger és a szárazföld összekapcsolódó ökoszisztémájára.
Kornati Nemzeti Park
A Kornati-szigetek Dalmácia középső részén, Zadar és Šibenik között helyezkednek el, és 1980-ban kapták meg a nemzeti park státuszt. A park 89 szigetet és zátonyt foglal magába, összesen mintegy 220 négyzetkilométer területen. A szigetek többsége lakatlan, száraz, karsztos mészkőből áll, növényzetük ritka, de a tenger alatti világ rendkívül gazdag. A meredek parti falak – a „kornáti koronák” – akár 80 méter magasak, és lenyűgöző látványt nyújtanak a hajósoknak. A vizekben több mint 350 halfaj és 150 korallfaj él, ami miatt a búvárok egyik kedvelt célpontja. A szigeteket a középkorban pásztorok és halászok használták, szárazkőfalaik ma is jól láthatók, és kulturális örökségként védettek. A park területén nincsenek állandó települések, csak szezonálisan használt halászházak és menedékek. A Kornati az Adriai-tenger legnagyobb szigetcsoportja, amely a mediterrán karsztökológia mintaterülete, és a hajózás, valamint a tengeri természetjárás egyik legérdekesebb helyszíne Horvátországban.
Risnjak Nemzeti Park
A Risnjak-hegység Horvátország északi részén, a Gorski kotar régióban található, és 1953-ban kapott nemzeti park státuszt. A terület 63 négyzetkilométert foglal magába, és magában foglalja a Dinári-hegység egyik legjelentősebb mészkőtömbjét. A park legmagasabb pontja a 1528 méteres Risnjak-csúcs, amelyről tiszta időben akár az Adriai-tenger is látható. A növényvilág a mediterrán és az alpesi zónák határán rendkívül változatos, több mint 1000 növényfaj ismert, köztük ritka havasi fajok. Az állatvilág jelképe a park névadója, a hiúz (Lynx lynx), amely mellett medvék, farkasok és szarvasok is élnek a területen. A Risnjak forrásvidéke adja a Kupa-folyó eredetét, amely mély kanyonban indul útjára. A parkban több túraútvonal található, köztük a Leska-tanösvény, amely 4,2 kilométer hosszan mutatja be a terület geológiáját és élővilágát. A Risnjak Nemzeti Park az ország egyik legjobb helye az aktív természetjárásra, mivel ötvözi a hegyi túrák kihívását a vadon közelségével.
Sjeverni Velebit Nemzeti Park
A Sjeverni Velebit, azaz az Északi Velebit Nemzeti Park 1999-ben jött létre, és a Velebit-hegység legmagasabb és legérintetlenebb részeit foglalja magába. A park területe 109 négyzetkilométer, és elsősorban a karsztos formák – víznyelők, barlangok, sziklagerincek – teszik különlegessé. A legmélyebb barlangrendszer, a Lukina jama, több mint 1400 méteres mélységével Európa egyik legmélyebbje. A park része a Velebit Bioszféra Rezervátumnak, és kiemelt védettséget élvez. A növényvilág különösen gazdag, több mint 150 endemikus faj él itt, köztük a Velebit-ibolya, amely csak ezen a hegységen fordul elő. A Zavižan-hegyi meteorológiai állomás és botanikus kert a hegyi növényzet megfigyelésének központja. A parkban található a híres Premužić-ösvény, egy 57 kilométeres, 1930-ban épített kővel burkolt túraútvonal, amely a hegygerinc mentén vezet. Az Északi Velebit a horvát karsztvidék legjobban megőrzött része, ahol a látogató közvetlenül tapasztalhatja meg a hegyek természetes dinamizmusát.
Fotók: depositphotos.com, tripadvisor.com